Tekintve, hogy Ózd vidékén nem alakult ki hagyományos fazekasközpont, így kereskedelem, árucsere folyamán jutottak el ide egy-egy jellegzetes cserépedénytípus darabjai. Mind közül a legdíszesebbek a
bélapátfalvi edények
, a gyár 1800-as évek közepétől 1927-ig működött, díszítő motívumai közül a legjellegzetesebb az ún. pour-pour rózsa, amit parasztrózsának is neveztek.
Kultúrtörténeti érdekességnek számít, hogy az egykoron kiemelkedő infrastruktúrával rendelkező
Farkaslyuk egy saját cserépedényüzemmel
is rendelkezett. A szénbányászat egyik „mellékterméke” lett a tömeggyártott, barna mázas, többnyire kék, zöld virágmintás sablonfestésű cserépedény, amelyekre nagy kereslet mutatkozott.
